Verdes Dávid: „Büszkeséggel tölt el, hogy ott lehettem!”

A Tigers tight endje először vett részt a válogatott edzőtáborában.

Egyre jobban nő azon Tigrisek száma, akik a válogatott tagjaivá válnak. Mint ismert, Sviatkó Gábor, Menczel Dániel és Max Nedzelsky már pályára léphetett a címeres mezben, de a negyedik szabolcsi játékos, Verdes Dávid még nem. Most azon van, hogy bekerüljön a végleges névsorba, amely először Szlovákiával, majd Csehországgal játszik a Three Nations Cup keretein belül. Az első szűkítésen már túljutott, már csak egy karnyújtásnyira van a 45 fős kerettől.

Verdes Dávid elmondta, milyen volt számára a négynapos székesfehérvári edzőtábor, illetve értékelte saját teljesítményét is.

Fotók: Cselleng Ádám, Hidvégi János Gábor, Szabó Celesztina

Makranczi László: Milyen volt az a négy nap, amit a válogatott edzőtáborában tölthettél?
Verdes Dávid: Életem egyik legnagyobb élménye volt ott lenni ebben a táborban ezekkel a srácokkal és velük együtt edzeni. Hisz, aki egy kicsit is komolyan veszi ezt a sportot itt Magyarországon annak az a célja, hogy pályára léphessen a címeres mezben. És hatalmas megtiszteltetés volt számomra, hogy képviselhettem a saját csapatomat és ezúton is szeretnék köszönetet mondani az edzőimnek, a csapattársaimnak, hogy támogattak ebben. A hangulattal nem volt gond. Mindenki jól érezte magát bármilyen nehéz edzések is voltak. A körülmények szintén tökéletesek voltak. Nagyon jól éreztem magam, büszkeséggel tölt el, hogy ott lehettem!

M.L.: Milyen gyakorlatokat végeztetek ti tight endek?
V.D.: A gyakorlatok általában az edzés első felében voltak megtartva. Fokozatosan felépítve a route-ok pontos futásától indulva, aztán hogyan válj le az emberről egy-egy irányváltásnál vagy sprintnél. Hogyan használd ki a fizikai adottságaid. Minden edzés elején volt egy-egy ilyen gyakorlat. Utána már a playbookot kezdtük tanulni és azzal foglalkoztunk az edzés hátralevő részén. Volt 7 a 7 elleni játék vagy 1v1 felállás, aztán edzés végén 11 a 11 elleni. Az első két nap így telt, viszont utána egyre többet kellett a fallal is edzenünk és a blokkokkal foglalkoztunk. Folyamatosan változatos volt, így gyakorlatilag mindig vártam az edzéseket.

M.L.: Tudtál esetleg Tigers-es csapattársaiddal beszélgetni, esetleg tapasztalatot cserélni?
V.D.: A pályán nem sokat találkoztunk pont amiatt, hogy pozíciókra voltunk osztva, viszont valahogy mindig úgy jött ki a lèpès, hogy akkor beszéltünk, úgy többet, mikor egy-egy edzés után azt éreztem, hogy nem sikerült túl jól. Mindig mondtak egy, kèt információt, ami mentálisan helyre rakott.

M.L.: Mennyit tudtatok készülni a szlovákok ellen?
V.D.: Ahogy említettem a playbookot tanultuk szorgalmasan. Voltak szituációk, amikor a támadók játszották a szlovák playeket, és volt, amikor a védelem játszotta azokat. Biztosan sokat változott egy év alatt a szlovák csapat is, de mindent megtettünk ezen a négy napon, és a fejlődés folyamatos volt. Voltak mélypontok, de végül is összevetve az első és az utolsó edzést, úgy érzem, lassan összeáll a csapat egy teljes egésszé.

M.L.: Hogyan értékeled a saját teljesítményedet?
V.D.: Magammal szemben nagyon kritikus vagyok, hisz mindig 110 százalékot várok el magamtól. Az első nap a bemutatkozásról szólt, úgy éreztem. Mindenki megmutatta egy kicsit, mit tud, miért van ott. Ez érezhető volt. A második nap már megtapasztaltam, hogy egy táborban vagyok, és hogy egyre nehezebb lesz az ébredés. Voltak edzések, amiket nem úgy terveztem, és hogy több is lehetett volna bennem, de mindig teljes erőbedobással dolgoztam. Az első három edzésen a playekkel voltak gondjaim és a kézjelekkel. Ugye én még sosem dolgoztam ebben a sémában, de javítottam a hibáimon és utána már nem volt gond. Ahol éreztem, hogy nem ment tökéletesen az a route-ok pontossága és néhány technikai hiba. Szerencsére a blokkok elég jól mentek, így tudtam javítani az összképen. Összességében nagyon sokat tanultam ez alatt a négy nap alatt és örülök, hogy ott lehettem.

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.